17 éves a L.T.B.T Árvákat támogató egyesület 17 éve, annak hogy megalakult a Lencse Tibor Árvákat Támogató Egyesült. Az L.T.B.T. egy lelkes csoport kezdeményezése jóvoltából alakult. Az alapítók: Döry Margit, Gere Éva, Jakabffy Róza, Mag Csaba, Mag Erzsébet, Máté János, Mihály Ferenc, Mihály Éva, Radványi Judit, Radványi Imre, Rajz Anna, Rajz Endre, Szabó Ernö és Wennesz László voltak. A stockholmi Magyar Házban megrendezet 2006., október 8-i jubileumi ünnepélyt, jelenlétével is megtisztelte Böjte Csaba, dévai ferences atya, a Dévai Gyerekek Alapítványának elnöke. Az ünnepi mûsor elõtt Böjte Csaba atya Szentmisét celebrált a stockholmi katolikus dómtemplomban népes közönség elõtt. ------------------------------------------------------------------------------------------------------- Mihály Ferenc beszéde az L.T.B.T fennállásának 10-ik jubileumi ünnepélyén, szeptember 8-án a Magyar Házban  a video innen letõlthetõ » Részlet Böjte Csaba ferences atya beszédébõl a stockholmi Magyar Házból szeptember 8-án, az L.T.B.T 10-ik évfordulójának alkalmából  a video innen letõlthetõ » ------------------------------------------------------------------------------------------------------- A Magyar Házban megtartott ünnepélyen az egyesület tagságát, vendégeit és támogatóit Mihály Ferenc, az egyesület elnöke köszöntötte fel. Mihály Ferenc beszámolt az elmúlt évekrõl, elmondván hogy az egyesület továbbra is nagy szeretettel vár sorai közé minden jóakaratú és segítõ kész embert, hiszen sok a rászorult magán segíteni nem tudó árva gyermek. Rövid beszámolója végén, az elnök megköszönte az emberek, a tagság, a segítõk, támogatók odaadó munkáját. A kisestélyik és öltönyök között nem kis feltûnést keltett az est fõszereplõjének megjelenése: Böjte Csaba puritán, barna papi ruhában érkezett a Stockholmi Magyar Házba. Böjte Csaba ferences atya fáradhatatlanul megy, gyûjti a támogatást, pénzt szerez az árva gyerekek ellátására, árvaházak létesítésén dolgozik. Déván és kilenc másik Erdélyi településen több mint tízenkét éve gyermekotthonokat mûködtet. A Dévai Gyermekvédelmi Központot, a ferences atya, még 1992-ben hozta létre. Ez azóta már egész hálózattá nõtte ki magát. Ma Déván kívül még kilenc romániai településen mûködtet árvaházakat, iskolákat száz munkatárssal (a legtöbbjük fõállású nevelõszülõ). A munkatársakkal együtt, csak Déván háromszáz gyermeket látnak el. Az idén további két helyen, Moldvában és a Zsil-völgyi Petrozsényben nyitottak ki az új árvaházak kapuit. Böjte atya azt vallja, "belül minden gyermek egyformán értékes, olyan szép, mint mondjuk egy Rembrandt-kép, legfeljebb van úgy, hogy egy kis légypiszok kerül erre a képre. A nevelõ feladata, hogy megtisztítsa az alkotást." Ez Déván a legtöbbször sikerül: az ide kerülõ gyerekek szinte mindegyike eljut az érettségiig, és nagyon sokan egyetemen is továbbtanulnak, a rögtönzött körkérdés alapján a mostani végzõs középiskolások körében a kolozsvári Babes-Bolyai a legnépszerûbb. A központnak ma már van egy saját asztalostanodája is. Szászvárott külön óvodát mûködtetnek, ezt szintén fokozatosan újítják fel, ahogy a lehetõségeik engedik. Itt körülbelül ötven gyermek él egy kolostorépületben, de szintén családokban, különálló lakrészekben. A sikerekhez az is hozzájárul, hogy Böjte atyának már bõ húszéves gyakorlata van a gyermekmentésben. Õ így vall errõl: "Elõször 1983-ban, Gyulafehérvárott találkoztam a feneketlen nyomorral. A pályaudvaron jött oda hozzám egy vak koldus. Kiderült, hogy a testvére gyermekeit neveli, mivel fivérét és a feleségét is börtönbe zárták, mert fát loptak. Kérdeztem, hogy hol laknak, de nem tudott pontos címet mondani. Ez furcsának tûnt nekem, így megkértem, hogy vigyen el magához. Kiderült, hogy a város határán, egy vízmosás oldalába vájt gödörben élnek mind a hárman. Onnantól kezdve igyekeztem foglalkozni velük." Világéletében úgy segített, ahogy tudott, ha másra nem volt lehetõség, gesztusokkal. Például fogott egy üveg kölnit, és nekiindult locsolni a nyomornegyedekbe. Ma már azért jobb a helyzet, sorra érkeznek az adományok és az önkéntesek az alapítványhoz. Persze így is bõven van szükség még segítségre, hosszú a jelentkezõ gyerekek várólistája. Hiszen nem csak a szeméttelepen élnek nyomorgók. A helyiek például "fantomblokkoknak" nevezik azokat a tömbházakat, amelyeknek már ablakai is alig vannak, a közmûveket pedig régen kikapcsolták, mert nem tudnak fizetni a lakók. Böjte atya arról beszélt hogyan találkozik a gyerekekkel, elmondván mindannyiunknak, hogy selejt gyermeket nem teremtett az isten erre a világra, mert minden gyermek a szeretettre vágyik. Elmondta, a gyerekekket arra bíztatja hogy ne törõdjenek bele sorsuk megváltoztathatatlanságába. Persze ezt is humorral, közvetlenül. Az egyik példa szerint, "ha bemész egy szobába, ahol iszonyú mocsok és rendetlenség van, három dolgot tehetsz. Vagy leülsz, és elkezdesz sírni a látványon, vagy sarkon fordulsz, és elmész, vagy fogsz egy seprût, és elkezdesz takarítani." Õ az utóbbit választotta. Az est végén, az összegyûlt ünneplõ közönség, a tagság és a vendégek, az egyesült szorgalmas kezeinek köszönheten, finom vacsora mellet, továbbá folytatták a beszélgetést Csaba testvérrel. Az Egyesület ezennel köszönetét fejezi ki mindazon tagjainknak és támogatóinak, akik minden tisztség és elismerés igénye nélkül az évek során bármily csekély mértékben is aktivitásukkal vagy adományikkal másokon akartak és tudtak segíteni, s tudták az Egyesületet építeni annak szellemisége szerint. Mindenkinek köszönet a a stockholmi jubileumi rendezvényünkön való részvételért és az adományokért, ezzel is hozzájárulván a szûkösségben élõ gyerekek sorsuknak könnyítésén.